A lusta sárkány

 Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl élt egy öreg király, gyönyörű szép lányával. Nagy volt szegény király bánata, mert a birodalma határán tanyázott egy hatalmas ámde lusta sárkány; aki elvárta, hogy az ország népe ellássa étellel, itallal. Nem bántott soha senkit, az emberek mégis rettegtek tőle és teljesítették minden kívánságát. Egész nap csak heverészgetett a barlangja előtt, ahelyett hogy az ellátásért cserébe segített volna a földeken, a vízhúzásban, az építkezéseken. Hiába próbálkozott az öreg király, szép szóval, ígéretekkel a sárkány nem volt hajlandó meg-mozdulni. Bedühödött erre a király, s mivel fia nem szüle-tett, kihirdette ország-világ előtt, hogy annak adja egyetlen leányát és hozzá a fele királyságát, aki munkára bírja a sárkányt.

Élt akkoriban egy juhászlegény, aki a helyi nagyúr bárányaival járta a végtelen pusztákat látástól-vakulásig. Nem volt annak sem anyja, sem apja, se vagyona, semmije csak egy hűséges kutyája, aki a Csücsök névre hallgatott. Ami-kor a nap is nyugodni tért, tüzet gyújtott, megsütötte a maradék kis füstölt szalonnát s míg melegedtek a tűznél, szépen neki láttak a vacsorának.

A távolból Boglárka a mezők tündére, már figyelte egy ideje, nagyon tetszett neki a legény szorgos természete. Ezért aztán, mert amúgy is nagyon jó kedve kerekedett, elhatározta, hogy ha a jóérzése nem csal, megsegíti a legényt. Menten át is változott egy százötven éves öregemberré. Ta-

lán így nem ijed meg, gondolta, s az est homályából egy- szer csak elé lépett. Amikor meglátta a legény, a sötétség- ből előbukkanó öreget, a rémület fogta el, azon morfondírozott, vajon nem-é a halál maga jött érte személyesen? Mert hej, de öregnek látszott szegény! Az arca úgy be volt esve, mint aki hét éve nem evett egy rendeset! A télnél is fehérebb szakálla, olyan hosszú volt, hogy a földet verte volna, ha fel nem tekeri a kezére! Hát igen, Boglárka jó szokásaihoz híven, egy kicsit most is túlzásokba esett...

- Adjon isten, jó estét öregapám!- üdvözölte a legény.
- Adjon isten neked is, fiam!- így az öreg.
- Hát kend, hová igyekezik ebben a sötétben?
- Messzire, fiam!
- Gyűjjön, üljön le közénk! Melegedjen, egyen velünk egy falatot! Igaz nem túl sok ami van, de a semminél több, higgye meg nekem!
- Szívesen elfogadom, fiam!- felelte az öreg és már falatozgatott is jóízűen, mint aki tényleg soha nem evett. Amikor mindent megettek lefeküdtek aludni. Reggel az öregember megköszönte a juhászlegénynek a jóságát s búcsúzóul azt mondta:
- Mindent köszönök, fiam! Jó voltál hozzám, hát én is jó leszek hozzád! Nosza, hozd csak a kutyád, mert rá is szükség lesz, meglásd én most megcsinálom a szerencsédet!
- Csücsök!- kiáltotta el magát a legény, majd akkorát fütytyentett,hogy szegény öreg még a maradék hallását is majdnem elvesztette!
Futott is Csücsök, a gazdi szavára, farkát csóválgatva.
- Hallod-e Csücsök!- folytatta az öreg- Vannak-e bolháid?
- Vak!Vak!- válaszolta Csücsök- No már, hogyne lenne!
- Van-e hely még, néhány sárkánybolhának is, ha azzal a gazdádon segíthetsz? Elfér a többi közt!- vakkantott boldogan- A gazdámért mindent!

- Na fiam, hallottad-e, hogy a mi szeretett királyunk, annak adja egyetlen leányát és fele királyságát, aki munkára bírja azt a lusta sárkányt?
- Hallottam biz én, de mit kezdjek vele? Sorban állnak a daliák gazdagabbnál gazdagabbak, majd pont nekem sikerülne?!
- Hidd el, többet érsz te bármelyiknél! Én mondom, fogd a kutyád s eredj! Tanítsd meg azt a sárkányt kesztyűbe dudálni! Amint Csücsök megrázza magát, a sárkánybolhák mind rája ugranak, s addig csípik, csiklandozzák,amíg te úgy akarod! Amint füttyentesz egyet, szépen visszaugranak a helyükre.

Még mielőtt a juhászlegény szóhoz jutott volna, az öregember már el is tűnt. Különös- gondolta a legény, de egy belső hang azt súgta, hogy fogadja meg az öreg tanácsát s próbálja meg a szerencséjét! Úgy is tett. Elindult hát kutyá- jával s a királyi palotáig meg sem álltak. Hát ott volt annyi próbálkozó dalia, hogy bizony a város végéig tartott a sor!
Beállt hát a juhászlegény a végére.Bármivel is próbálkoztak azok a daliák, gyorsan ki lettek penderítve, mert sehogy sem tudták munkára bírni a sárkányt! Bezzeg a mi juhászlegényünk! Amint a lusta sárkány közelében lehetett, rá kiáltott a kutyájára:
-Csücsök, rázd magad!!
Na hopp!! Kiugrottak a sárkánybolhák, egyenesen a lusta sárkány pocakjára! Csiklandozták is, csípték is annak rendje és módja szerint! De nem hagyták ám abba!
-Jajajajajaj!- óbégatott a sárkány-Szedjétek le rólam őket!

-Addig bizony nem-nevette a legény,-amíg meg nem ígéred, hogy mindenben segítesz az embereknek!
- Jól van, jól van! Megígérem! Csak szedjétek már le rólam őket!- könyörgött a sárkány, mire a juhászlegény elfüttyentette magát, s a sárkánybolhák szépen visszaugrottak a helyükre.
Hej, de nagyon megörült a király! Nem lustálkodott, attól kezdve a sárkány! Ha mégis csak Csücsök megrázta magát s a sárkánybolhák ellátták a baját!
Így történt, hogy az egyszeri juhászlegény elnyerte egy igazi királylány kezét, no meg a fele királyságot! Világraszóló lakodalmat csaptak s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

• Vége