Új élet, új lehetőség

A szüleim válása után másik faluba költöztünk. Anyám másodjára is férjhez ment. A felhőtlen boldogság hamar elmúlt, és a mindennapok pokollá változtak. Mindig biztos voltam benne, hogy azért kaptam ilyen szülőket, hogy tanuljak belőle, s hogy felül tudjak emelkedni olyan emberi érzelmeken, mint a gyűlölet, a harag. Egy gyógyító mesém azonban ebből az időszakból is született: 

Sajnos nekem nem volt csodálatos mesekönyvem, s mire a mese végére  értem, nem éppen a megírtak szerint alakultak a dolgok. Rá kellett jönnöm, hogy én nem találhatom meg anyámnak az élete értelmét, azt neki kellene saját magának. Annyit elárulhatok, a valóságban nem ért ilyen szép véget a mesém...

Azért pozitívum is volt az új életemben, végre lettek barátaim! Nem is kevés!

Itt soha nem közösítettek ki az osztálytársaim, végre megtudtam milyen egyenértékűnek lenni a többi gyerekkel. Szerettem iskolába járni, éppen ő miattuk. Bár az önbizalmam még mindig a sárban hevert, azért dolgozgattam rajta, hogy helyre jöjjön. A helyhez kötődött szeretetemből született a következő mese: