Mikor kezdődött ?

Még írni sem tudtam, már képzeletbeli barátaimmal játszottam, azokban az időkben, amikor még a gyermek nem tudta mi az: unatkozni. Mikor a gyermekeimnek azt mondom én sosem unatkozom, nem tudják elhinni. A mi világunk egészen más volt... Nem mondom, hogy jobb volt, hanem csak más. Az én szüleimnek tényleg nem volt televíziójuk sem, illetve azok után, hogy leégett , mert Romániában a mindennapos áramszünetben a tetején felejtették a gyertyát. Azután pedig a nagy szegénység miatt nem tudtak vásárolni másikat. Állandó téma volt nálunk a nem megértés, a vita úgyhogy, ha nyugalomra vágytam csendben elvonultam a saját kis mesevilágomba...

Az óvodában sem voltak barátaim. Vörös hajú, szeplős kislányként állandóan csúfoltak és kiközösítettek. Így volt ez az iskolában is. Úgyhogy, ha egy kis örömöt akartam az életben találni, a képzelgéseimben tudtam csak. Milyen jó, hogy a mesékben minden jól végződhet! Minden bánatomra tudtam egy jó mesét, s mire végére értem,  jobban is éreztem magam. Már akkor szerettem volna egy olyan csodálatos mesekönyvet, ami megváltoztathatja a sorsunkat jó irányba. Minden rosszban van valami jó, mondjuk.

Így született meg sok- sok év után a következő mese: