Hogyan született a " Marci és a Hétmérföldes csodacipő" ?

Volt egyszer egy égszínkék szemű fiúcska, aki amikor elnevette magát, még a Napocska is felragyogott, bármennyire sok felhő is volt az égen! Marci legjobb barátja Füles volt, a kiskutya...

Hát így kezdődött a kisfiam és legjobb barátja ihlette történet. Csak egy kis varázslattal kellett megszínesítenem a valóságot, és máris kész lett a mesekönyv. Marci valóban alig várta, hogy írni és olvasni tudjon, az óvodát pedig nem igazán szerette, főképp a sok nyávogó kislány miatt. Csak egy kislány volt, akivel szívesen játszott, a neve Bogi. Ő nem csüngött egész nap óvónénin kényeskedve... :-) Mindannyian tudjuk, mennyire őszinte és édes egy- egy gyerekbeszólás, hát Marcinak mindenről meg volt a véleménye mindig, nem kertelt mellé, és nagyon jó szívű fiúcska mai napig.

A kicsi kék elefánt is létező plüss állata volt, akivel egy ágyban aludtak nagyon sokáig. Boldizsár, az öreg diófa nagyon sok évig tartott kellemes hűvöst az udvarunkon, azonban egy idő után valószínűleg elhagyták a dió manók, mert nem hozott több termést, megbetegedett és ki kellett vágni.

Sajnos az életben nem éppen úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt mi szeretnénk...

Marci viszont nagyon hamar megtanult írni és olvasni. Őszintén mondom, én észre sem vettem mikor. Valószínűleg mire iskolába ment, már nagyon sok betűt ismert a számítógép billentyűzetéről... Így aztán, gyorsan ment a tanulás!

Már csak írni kellett megtanulnia. A szóalkotás pedig ment, mint a karikacsapás!